A fáradt utazó már régóta úton volt, lábai pihenésre szorultak, gyomra korgott az éhségtől. A várost látva a láthatáron az utazó el volt ragadtatva és felgyorsította lépteit, ráadásul már közeledett az alkonyat, és egyáltalán nem akart az utcán éjszakázni. A hős akkor lépett be a városba, amikor a nap kezdett lenyugodni, és az utcák sötétségbe borultak. Az utazót nem lepte meg a gyalogosok hiánya, az ilyen kisvárosokban az emberek korán lefeküdtek, nem mászkáltak az utcákon. Egy kocsmatáblát észlelve a hős odaköltözött vacsorázni, de az ajtó zárva volt, majd a hős gyanakodni kezdett, hogy valami tisztátalan van ezen a helyen. Az utcán sétálva egyetlen kivilágított ablakot sem vett észre, bár a város nem tűnt elhagyatottnak. Valami kísérteties szag terjengett a kihalt utcákból és a komor kőházakból, és az utazó úgy döntött, hogy elmegy, de kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű az Árnyékvárosi menekülésben.
